A feltámadott herceg : 1. fejezet - Nyár a Potter-családban

Ginny Potter hallotta, ahogy becsapódik a bejárati ajtó. Minden nyáron lehetett benne része: már előre tudta, ki fog belépni a konyhába, és mit csinál.
Hirtelen vékony kezek fonódtak a dereka köré.
- Anya, Anya, képzeld! Alan és én ma feltaláltunk egy új bájitalt! Nézd, milyen szép színe van! - lelkendezett a kis Lily, miközben egy kavargó, halványlila folyadékot tartalmazó üvegcsét lóbált a kezében.
- Látom, kicsim. De most menjetek fel játszani, ne zavarjatok!
- De, de... - sápítozott Lily.
- Semmi de! Apádék bármelyik pillanatban hazaérhetnek!
Rivalt a kislányra Ginny, majd a tűzhelyre mutatott.
Lily csalódottan vette észre, hogy anyját egyáltalán nem érdekli, amivel egész délelőtt bajlódtak.
- Gyere, Alan! - szólt halkan a fal mellett álló, fekete hajú fiúnak, s az minden ellenkezés nélkül követte a padlástérbe.

A szobájába érve Lily egy gyors mozdulattal bezárta az ajtót.
- Nem hiszem el! - kiáltotta hirtelen. - Egyszerűen nem tud örülni a sikereimnek! Persze, James az ő "édes" kisfia! Apu meg Albusért van odáig. Én csak kolonc vagyok a nyakukon!
Alan biztatóan a vállára tette a kezét.
- Ne gondolj már ilyen hülyeségekre! A szüleid szeretnek, csak sok a dolguk. Egyszer majd te is megérted, ha lesz családod.
- Nekem már van családom! Csak nem érdeklem őket - kelt ki magából a kislány.
Alan sem adta fel:
- Ha nem érdekled őket, akkor engem miért akar agyonverni a bátyád?
- James? Azért, mert egy nagy....
- Félt téged, Lily. És bevallom őszintén, én is aggódom, amikor ilyen vagy!
A lány már látszólag nem is volt szomorú.
- Te?! Te a férjem vagy, te ütődött! Az a dolgod, hogy aggódj!
- Akkor elválok!
A két gyerek együtt nevetett. Egy ideje már ők is férj-feleségnek tartották egymást, amióta egy alkalommal James azzal az állítással vádolta meg a két gyereket, hogy úgy lógnak egymáson, mintha házasok lennének.
- Akkor mit szólnál, drága "feleségem" - mondta Alan, és az utolsó szót jól kihangsúlyozta -, ha kevernénk még valamit ebbe a pompás főzetbe?
- Benne vagyok - felelte Lily izgalomtól csillogó szemekkel.
A gyerekek már készültek előpakolni, amikor egy tompa puffanásra lettek figyelmesek. Hamarosan valaki kopogtatott a szoba ajtaján.
- Ez nem James - suttogta halkan Lily. - Ő ököllel ütné a falat.

- Ki az? - kérdezte kissé hangosabban.
- A bátyád - válaszolt egy kedves, mély hang.
- Albus...
Lily sietve állt fel és nyitott ajtót.
A zöld szemű Albus szó nélkül megölelte, és egy édességgel teli papírzacskót nyomott a kezébe.
Ebben a pillanatban vette észre Alant.
Albus soha nem tisztelte a szabályokat, nem is lehetett parancsolni neki, de mindezek ellenére kedves és szelíd fiúnak ismerték. Szó nélkül húga legjobb barátja mellé lépett, és kezet fogott vele.
Mivel az ajtó nyitva maradt, és már túl késő lett volna bezárni, James viharzott be rajta.
- Jó reggelt, kedvenc húgom! Hogy ityeg?
- Semmi különös, Jamie. Csak a szokásos.
Lily minden erejével próbálta elterelni James figyelmét, de nem sikerült.
- Áh! - búgta mézesmázosan a fiú. - És itt van a HERCEG is! Micsoda meglepetés!
Alan és Albus reflexszerűen tettek egy lépést hátra.
- Al, öcsém, csak nem... te is megijedtél? Semmi okod, amíg itt van Herci! Mondd csak, Prince, nem vagy te kicsit túl közel az ablakhoz? Még a végén megcsúszol és...
- Hagyd már békén - torkolta le Lily. - Ha nem tetszik, menj ki!
- Ugyan, semmi bajom „Hercivel”, csak szeretek szórakozni. Én már csak ilyen vagyok, ugye, Al?
Albus elfintorodott.
- Az már biztos, hogy Jamesnél valami nagyon nincs rendben. Vagy túl sokszor ejtették anyuék fejre, vagy a sok esés a kviddics közben ártott meg neki.
- Sok esés?! Milyen sok esés?! - háborodott fel James. - Max kétszer estem le a seprűről, még kezdőként. Hogy mered azt mondani.... Na várj csak!
Albus ügyesen kiszökkent mellette az ajtón és már nem is látták, merre fut. Nevetésétől visszhangzott a ház.
James még szitkozódott egy sort, majd öccse után indult. Az ajtóból még visszafordult.
- Jó turbékolást, galambocskáim. De aztán vigyázz, Prince, rajtad tartom a szemem!
A fiú szavai újabb röhögőgörcsöt hoztak ki a két gyerekből.
- Na gyere "turbékolni", drága férjem - utánozta Lily bátyja gúnyos kifejezését.
- Nekem mindegy, kezdhetjük is! Hol a bájitaltan-könyv?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.