Az   alagsori   tanterem   ajtaja   kinyílt,   és   megjelent   Piton.   Fekete   szeme   végigsiklott   a
griffendélesek során, és megállt a Neville-lel birkózó Harryn és Ronon.
–  Potter,  Weasley,  Longbottom?  Verekedtek?  –  szólt,  száját  gonosz  félmosolyra  húzva.  –  Tíz
pont  a  Griffendéltől.  Ereszd  el  Longbottomot,  Potter,  különben  büntetőfeladatot  is  kapsz.  Befelé,
mindenki!
Harry elengedte Neville-t, aki zihálva, dühösen meredt rá.
– Nem engedhettelek oda – magyarázta halkan Harry, miközben felemelte a földről a táskáját. –
Crak és Monstro széttéptek volna.
Neville nem válaszolt; fogta a táskáját, és Harryt faképnél hagyva becsörtetett a terembe.
– Merlin szent szakálla! – szólt hüledezve Ron, miközben barátaival Neville után indultak. – Mi
a fene volt ez?
Harry nem felelt. Nagyon jól tudta, miért érintette érzékenyen Neville-t, hogy Malfoy kigúnyolta
a  Szent  Mungónak  azokat  a  betegeit,  akik  mágikus  eredetű  agykárosodásban  szenvednek.
Megesküdött azonban Dumbledore-nak, hogy senkinek nem árulja el Neville titkát – maga Neville
se sejthette, hogy mindent tud.
Harry, Ron és Hermione elfoglalták szokásos helyüket a terem hátuljában. Pennát és pergament
vettek  elő,  s  a  padra  készítették  bűvös  fű  és  gomba  című  tankönyvüket.  Az  osztály  suttogva
tárgyalta Neville dühkitörését, mikor azonban Piton döngve becsukta a terem ajtaját, azonnal csend
lett.
– Amint látjátok – szólalt meg halk, gunyoros hangon a tanár – vendégünk van a mai órán.
Azzal a terem egyik homályba burkolózó sarka felé mutatott.
Ott ült Umbridge, jegyzettömbbel az ölében. Harry felvonta szemöldökét, s rápillantott barátaira.
Piton  és  Umbridge:  egy  teremben  a  két  tanár,  akiket  a  legjobban  utál.  Nehezen  tudta  eldönteni,
melyiknek drukkoljon.
– Folytatjuk az erősítő energiafőzet elkészítését. Keverékeiteket úgy találjátok, ahogy a múlt óra
végén hagytátok őket. Aki jól dolgozott, annak a főzete összeért az elmúlt napok alatt. A további
tudnivalókat... – Meglegyintette a pálcáját. – ...a táblán olvashatjátok. Lássatok munkához!
Az első félórában Umbridge fel se állt a helyéről, csak szorgalmasan jegyzetelt. Harryt nagyon
érdekelte, milyen kérdéseket tesz fel Pitonnak – olyan nagyon, hogy megint figyelmetlenül bánt a
főzetével.

–  Szalamandravért,  Harry!  –  Hermione  elkapta  Harry  csuklóját,  nehogy  harmadszor  is  rossz
anyagot öntsön az üstjébe. – Szalamandravér kell bele, nem gránátalmalé!
–  Ja,  persze  –  bólintott  szórakozottan  Harry.  Letette  a  gyümölcsleves  palackot,  de  tekintete
továbbra is a sötét sarkot fürkészte.
Umbridge épp akkor állt fel.
–  Na  most  –  morogta,  mikor  a  tanárnő  megcélozta  Pitont,  aki  éppen  Dean  Thomas  üstje  fölé
hajolt.
– A tanítványai elismerésre méltó tudással rendelkeznek – szólította meg Piton hátát Umbridge.
– Mindazonáltal nem feltétlenül látom jónak, hogy épp az erősítő energiafőzet elkészítését tanulják.
A minisztériumi irányelvek szellemében ezt a bájitalt törölni kellene a tananyagból.
Piton lassan felegyenesedett, és Umbridge felé fordult.
– Nos... mióta is tanít a Roxfortban? – kérdezte Umbridge pergamenre támasztva pennáját.
– Tizennégy éve – válaszolta kifürkészhetetlen arccal Piton. Harry  feszülten  figyelte  őt,  s  közben  belecsöpögtetett  valamit  az  üstjébe.  A  főzet  vészjóslóan
sziszegett, és türkizkékből narancssárgára színeződött.
–  Maga  eredetileg  a  sötét  varázslatok  kivédését  szerette  volna  tanítani,  igaz?  –  folytatta  a
kérdezősködést Umbridge.
– Igen – felelte csendesen Piton.
– De nem kapta meg a tantárgyat, ugye?
Piton szája széle megrándult.
– Amint látja, nem.
Umbridge felírt valamit a pergamenjére.
– De mióta itt tanít, ha jól tudom, újra meg újra megpályázta a posztot.
– Igen – válaszolt halkan, s szinte mozdulatlan szájjal Piton.
Most már nagyon dühösnek tűnt.
– Dumbledore azonban következetesen elutasította a kérését. Sejti, hogy minek köszönhető ez?
– Erről nála kellene érdeklődnie – felelte ingerülten Piton.
– Fogok is – bólintott negédes mosollyal Umbridge.
Piton szeme összeszűkült.
– Lényeges kérdésnek tartja ezt? – kérdezte.
–  De  még  mennyire!  –  felelte  Umbridge.  –  A  minisztérium  alaposan  meg  kívánja  ismerni  a
tanárok... öhm... személyes és szakmai hátterét.
Azzal  Umbridge  elfordult,  odalépett  Pansy  Parkinsonhoz,  és  kezdte  kérdezgetni  a  lányt  a
bájitaltanórákról. Piton szintén megfordult, s egy pillanatra találkozott a tekintete Harryével. Harry
gyorsan  lesütötte  a  szemét,  és  belebámult  főzetébe,  ami  időközben  zselés  állagúvá  vált,  és
orrfacsaró égettgumi-bűzt árasztott.
– Ez a munkája is értékelhetetlen, Potter – förmedt rá Piton, egy pálcalegyintéssel kiürítette az
üstöt.  –  A  következő  órára  ír  nekem  egy  dolgozatot  a  főzet  helyes  elkészítéséről  és  a  hibákról,
amelyeket elkövetett. Megértette?
– Igen – morogta dühösen Harry. Piton más leckét is adott fel nekik, és este kviddicsedzése volt,
tehát ez a pluszmunka újabb átvirrasztott éjszakákat jelentett.